Dr. Molnár Ákos a kékszalagon |
MEGPRÓBÁLTUK a Kékszalag távját szörffel
teljesíteni.
Régóta érlelődött bennem, és más szörfösökben, hogy a
Kékszalag távját, a verseny ideje alatt szörffel kellene
teljesíteni. Az előrejelzések bíztató szelet ígértek péntekre,
így Glofák Olivérrel tervezgettük az eseményen való
részvételt. Mind az óriási szél, vagy a leállás a
sikertelenségünket okozhatta. Már csütörtökön kemény szél
fújt, és péntekre is erős nyugati szelet jósoltak, így nem
volt kétséges hogy oda kell állnunk a starthoz.
Az est folyamán még átbeszéltük a
felszerelést, és előkészítettük a folyadék és csokoládé
útravalót, mobiltelefont, GPS-t, és egy marék 100 forintost.
Másnap reggel borongós, alig szeles időre ébredtünk, én a
megbeszéltekkel ellentétben a 11 m2-es vitorlát szereltem, míg
Olivér a 10 m2-t, mely később kiderült, részemről rossz
döntésnek bizonyult.
Pontban 9 órakor el is lőtték a rajtot, de mi a formula
deszkáinkkal csak billegtünk, majd 40 percen keresztül, de
abban maradtunk, hogy a mezőny mögött ellötyögünk, és ha majd
úgy látjuk, visszafordulunk. Csodálatos volt mikor a színes
golyók felröppentek a start után, és közben volt időnk
gyönyörködni az északi part szépségeiben is. Alsóörs
magasságában megjött az első pöff, amiben meg tudtunk siklani,
de csak egy-egy rövidtávon, így utolértük a sereghajtó
vitorlásbolyt. Nem sokkal később elkezdett dudálni a szél,
nagyon hegyes hullámokat generálva, ami a formulán raumolva,
igen combot erőltető testgyakorlat.
Nagyon vártam már a kenesei fordítóbóját, hogy kényelmesebben
tudjak szörfözni, de a nagy ívű bójavétel (hogy ne zavarjam a
vitorlásokat), egy slajderral párosult, mert egy nézőhajó
horgonya igen hosszan volt kidobva, és annak kötelét nem
vettem észre. Mire összeszedtem magam, és ellenőrizem, hogy
mindenem épségben maradt, Olivér már jó kilométerre távolodott
el tőlem.
A siófoki bóját már az élmezőnyben vettem, és a csőben még
kényelmesen áthaladtam, de mikor kiértem a csőből, jött a
feketeleves. A Balatonon végigfújó nyugati szél itt is meredek
hullámokat korbácsolt az erős szélben, és a hullámokra majdnem
merőlegesen kellett felfutni, így majd minden hullámot repülve
hagytunk el, és a következőre érkeztünk, azon kellett
korrigálni, majd ez ismétlődött egymás után sok-sok
kilométeren keresztül. Most bántam a 11m2 cserét, de már nem
volt mit tenni, a szörfön még nem találták ki a reffelést.
Boglárig még reménykedtem hogy végig tudunk menni, de egyre
gyengült a szél, mikor a déli partnál találkoztam Olivérrel,
aki úgy döntött, hogy visszafordul. Én még próbálkoztam úgy 30
percig, de északnyugat felől teljesen beborult, és egyre
hosszabb ideig állt le a szél, így én is a visszafordulás
mellett döntöttem Badacsony előtt, gondolván arra, hogy még
sötétedés előtt visszaérek Füredre, így nem kell segítséget
igénybe vennem.
Szerencsémre megint jött egy kis frissülés, és raumolva
visszaértem Tihanyig, ott a hegy takarásában álldogálva
megpillantottam Olivért. Megint csak szerencsénk volt, mert a
takarásból kijőve, kaptunk egy kis frissülést sima vízen,
amitől már eléggé elszoktunk, és siklásban értünk be a
kikötőbe.
A GPS adatai szerint, a megtett út: 150 kilométer
ebből kb. 100 kilométert cirkáltunk,
7óra 15 percet töltöttünk vízen,
43,7 a maximális sebességem,
22,2 volt az átlagsebességem, az ácsorgásokkal együtt.
Megállapítottuk, hogy eléggé elfáradtunk, de azért másnap a
velencei tavon szlalomoztunk, mert délelőttre maradt még a jó
szélből.
Dr. Molnár Ákos ( HUN 5.)
Fotó: Sailing.hu
Kapcsolódó
linkek:
Csúcskísérlet 2003
Nem vagy bejelentkezve, ezért hozzászólásod csak moderálás után fog megjelenni.
Sikeresen hozzáadtuk a terméket a kosaradhoz!
Hibás email vagy hibás jelszó!
Feldolgozás folyamatban...