Kedves
Naplóm! Ne haragudj, hogy csak most, utunk
utolsó napján vettelek elő.. Ígérem, most
bepótlom a lemaradást!
Az időjárás egész héten nagyon kellemes volt,
a levegő és a víz hőmérséklete is pont
ideális. Egy boardshort, vagy rövid neoprene
tökéletesen megfelelt mindenkinek. A szélbe
sajnos bele lehetne kötni. Három nap volt,
mikor rendesen tudtunk szörfözni, ebből ez
egyiket nagy betűvel írom. Na de menjünk
szépen sorba..
2 nap:
A szél már reggel jónak tűnt. Úgy gondoltuk
érdemes nekivágni és felfedezni egy, az
átlagosnál hullámosabb helyet, elvégre ezért
is jöttünk. A helyiek és az itthoni
tanácsadóink is Rifét illetve Caleta Fundha-t
ajánlották a NY-i parton. A hullámok nem
akkorák mint Punta Pretán, lassabbak és
barátságosabbak annál.
Ezen a napon nagyon jót szörföztünk, elég
erős volt a szél, jómagam 5.3 vitorlával, és
85 L-es deszkával néha sokalltam is, Rethy
Dzsi és Amigo a 4.0 m2 mellett döntött,
tetkós barátunk, Rizsa ha jól emlékszem az
5.0-as Neil Pryde-jával csúszkált ide-oda.
A hullámokban viszont csalódnom kellett.
Mikor jöttek, már éreztem, hogy nagyon jó tud
lenni, hiszen pont ideális irányból fújt a
szél (side-offshore) ahhoz hogy egy kezdő is
szépen lovagoljon rajta. Inkább a hullámok
számát keveselltem kissé. 3-4 óra alatt
kb. 5-6 hullám jutott, amivel kezdeni is
lehetett valamit, egyébként inkább freeride
szörfözés volt a mai.
Útitársaink, Kukoricza J, Takker, Miki, Nemes
Zoli, Simon F. "home spot"-on, az Angulo
center előtt rótták a köröket, állítólag
ugyanekkora szélben.
Este
kellemesen fáradtan tértünk vissza
szálláshelyünkre. Alig vártuk, hogy a
széllovaglás után teret adjunk a kulináris
élvezeteknek is. Míg a félpanziósok a
hotelban ismerkedtek a helyi ízekkel, mi
nekivágtunk hogy felfedezzük az éjszakai
Santa Maria éttermeit. A hotelből kilépve egy
kedves lokál úgy gondolta hozzánk szegődik.
Mivel mi rendkívül barátságosak vagyunk,
szeretünk ismerkedni a helyiekkel, szóba
elegyedtünk vele. Megtudtuk, hogy közeli
barátja George Angulo-nak, aki eredetileg
ugyan angol (kijavított minket, ő eredetileg
nem Hawaii szörfös, hanem angol. Persze
angolul beszél, úgyhogy elfogadtuk az
érvelését:) de zöldfoki állampolgár és van
egy csinos helyi felesége is. Bár az
információk egy része nem stimmelt, abban már
biztosak voltunk, hogy (Josh) Angulo tényleg
a helyiek hőse, látszik hogy minden zöldfoki
büszke rá.
A helyi sör, a barracuda, a sürümpüsz (ez a
garnélarák "egyiptomi" neve, mi már csak így
hívjuk..) és a tonhal mindenkinek nagyon
ízlett..
3. nap:
Big day.. A tegnapi hullámmentesség
miatt a két hozzánk csapódott német szörfös
sráccal megbeszéltük, hogy megnézünk egy
másik spotot néhány 100 m-el délebbre, ahol
talán nagyobb hullámokat találunk. A partról
megállapítottuk, hogy ezen a napon a mérettel
nem lesz gond :) És valóban, február 8-át a
windsurfjournal.com egy külön cikkel is
kiemelte "Nagy
nap Sal-on" -címmel. Ponta Pretán az
F-One kite-ridereit egy daruról filmezték, de
bizonyos Thomas Traversa és Anthoni Ruenes is
meglovagolt néhány monstrumot ezen a mitikus
helyen. Josh Angulo és Kai Katchadorian az
Ali Baba nevű spoton szörföztek ezen a napon.
Ali Baba rendkívül hosszú hullámairól ismert,
a "Windsurfing Cabo Verde" videón Josh Angulo
90 másodpercig lovagol ugyanazon a hullámon.
A "nagy" magyar waveriderek, ezúttal német
útitársaikkal újfent Caleta Fundha mellett
döntöttek. Itt ugyanis nem csak mi voltunk a
vízen és a vízre szállás is kényelmesebbnek
tűnt. A homokos bejárat kétségkívül
megnyugtató, ekkor még nem annyira
foglalkoztunk azzal, hogy néhány méterre
nagyobb sziklák fenik éles fogaikat a
szerencsétlenül járt széllovasokra:)
Mikor
megérkeztünk már lehetett látni, hogy a
hullámokkal itt sem lesz baj. Vagyis
éppenséggel lehet, hogy baj lesz velük..
Kicsit másképp fogalmazva: hullámok eléggé
egyértelműen VOLTAK és úgy tűnt egyre
nagyobbak lesznek. Vidáman összeriggeltem az
5.3-mat, a szél valamivel sajnos gyengébb, és
talán pöffösebb is volt mint egy nappal
korábban. Az első körökben megállapítottam,
hogy a hullámlovaglás ebben a környezetben
nagyon jó, főleg ha a szél pont ideális
irányból, ráadásul nem is túl erősen fúj:)
Ezúttal a cocákra nem kellett várni, jöttek
szépen sorban, jutott is mindenkinek. Az
élvezet jó darabig eltartott, mígnem egy
méretesebb malac súlya alatt az igazából már
régóta gyengélkedő hosszabbítóm reccsent
egyet, s kilehelte a lelkét. A lehető
"legjobbkor", a "legjobb" helyen. Úgy éreztem
hogy a baleset után a nap legnagyobb hullámai
segítenek partra, így már utáltam őket, de
persze köszönettel is tartozom nekik a kiadós
mosásért. Már a lelkem is tiszta.
A
baleset előtt nagyon örültem neki, hogy a
vízben összetalálkoztam egy másik magyar
riderrel, Rizzsel is. Nos nem sokkal a
találkozás után bebizonyította nekünk, hogy
kisebb karcolásokkal ugyan, de ő ott jön ki
ahol akar. A látványt felidézve még most is
összeborzadunk, de Rizsa olyan ügyes
technikával rakatta ki magát a
legveszélyesebb helyen a sziklák tetejére,
hogy azt még a legnagyobb szörfösök is
megirigyelnék! A hullámokon edzett német
útitársunk is itt végezte, de ő nem úszta meg
karcolások nélkül. Rizs el is nevezte
Sharkfoodnak; arról, hogy ez mennyire találó,
a képek is tanúskodnak. Réthy és Rizs
egyébként nagyon jó fotókat lőtt a partról.
Még
fáradtabban tértünk haza, még jobban kívántuk
a sört és a tengeri gyümölcsöket.
4. nap:
Ha a tegnap big day volt, akkor találó ha a
ez a keddi nap a "small day" jelzőt kapja.
Már reggel gyengének tűnt a szél. Barátaim
unszolására én is nekivágtam, ezúttal a Kite
beachre, vagy más nevén Shark Bay-re mentünk.
Egyik név sem hangzik túl jól.. Kiteos
tényleg sok volt, cápákkal szerencsére nem
találkoztunk. Azt hallottuk, hogy itt
valamivel talán erősebb a szél (ami itt
onshore, azaz part felé fújó) mint az Angulo
center előtt, Amigo és Rizs 5.8 és 6.5
vitorlákkal siklottak néhányat.
5. nap:
Ez a nap a freeride / freestyle szörfözés
jegyében telt. Az Angulo center előtt
szörföztünk, a spot neve Ponta Leme Bedje. A
center előtt egész sima a víz, beljebb lankás
hullámokat találunk. A társaság fele kiesett,
a vacsora a hotelben kicsit nehezen volt
emészthető.
6. nap:
Nem túl jók a kilátások. A partról láttuk,
hogy kb 1 km-re egy óriási.. HAL..
ugrál. Lenyűgöző látvány volt.
7. nap:
Minden csillagot levettek. Ezen a napon is
nagy vitorlával lehetett siklani.
Néhány
további hasznos info annak, aki tervezi, hogy
egyszer ellátogat Sal szigetére.
-
Január,
február elvileg a legjobb időszak, már ami a
szelet illeti. Nekünk egyszerűen nem volt
szerencsénk.
-
Santa
Maria kellemes hangulatú halászfalu.
Igényesebb, mint gondoltam, tiszta, rengeteg
az építkezés, amit nem értettünk. Lesz és van
is már egy-két frissen épült szellemház.
-
Az EUR
mintha a helyi pénz, az Escudo váltópénze
lenne. És valóban, könnyű is váltani, 1 eur
kb 100 escudo.
-
Sal nem
kimondottan olcsó hely. Európai árakra
számíts! A Taxi nem vészes, de az sem olcsó.
20 EUR -ért cipel ki egy adag szörföst a
kiválasztott spotra, és ezért az árért
megbeszélt időre vissza is megy a sofőr a
megadott helyre. Ha leesik 1-2 deszka, akkor
15-re le lehet alkudni. (teszteltük:)
-
8-10
EUR egy finom helyi halas vacsora, egy korsó
sör ára kb 4 EUR.
-
Ahogy
említettem, a telefon nem nagyon működik.
Internet van, de sokszor elég lassú. Hotelben
10 eur / óra, a városban 1 eur / óra
-
A
repülőút kb. 10 óráig tartott. A gépünk
sajnos leszállt Prágában és Gran Canarián is.
Ezek nélkül a leszállások nélkül kb 8 óra
lehet az út.
-
Homokos
strand a legtöbb helyen
-
Santa
Maria előtti öbölben kezdők is szörfözhetnek.
Itt sima víz is van a freestyle
szerelmeseinek.
-
Sem
szúnyognak, sem Dengue láznak semmi nyoma.. (Sal
sziget)
További képek a túráról >>
Fotók:
Réthy Gábor, Rizs